A vakolás a legmunkaigényesebb építési folyamatok egyike. Ezt a témakört két részre kell bontanunk: alapvakolatok és végső felületképző réteg.

Az alpavakolatok és a fogadó felület közti megfelelő tapadás kialakításának érdekében tapadásjavító alapozásokat szoktak alkalmazni. Ilyen tapadásjavító alapozások a fröcskölt alapozás, a tapadóhidak, a különleges tapadásjavító habarcsok, és a különleges iszapszerű alapozók. Ezekről szükség esetén a gyártók bővebb információt tudnak adni. Ezután általános esetben három nap várakozási idő következik.

 

Az alapvakolat felhordása ennek az időnek letelte után kezdődhet. Az alapvakolatot kellő rétegvastagságban lehúzzák, és kialakításra kerülnek a síkok. Ilyenkor az elhúzás nyomai, esetleges fészkek láthatóak maradnak, melyeket átdörzsöléssel összedolgoznak. Ha az alapvakolat több rétegben kerül felhordásra, az egyes rétegek felületét az összedolgozást követően kaparással durvítják.

Az alapvakolatra belső vakolatok esetén már csak simítóvakolatot hordanak fel, egész vékony rétegben. A színvakolatok felhordását egy kiegyenlítő réteg előzi meg, melynek feladata a felület nedvszívó képességének kiegyenlítése és a színvakolat megfelelő alapfelületének biztosítása. A színvakolatot felhordás után hagyni kell egy kicsit meghúzni, ezután lehetséges a kívánt felületi struktúra kialakítása, ami lehet kaparás, dörzsölés, vagy simítás.